Az ideális székrõl
mindenkinek van egy elképzelése. ÖN milyennek képzeli
az ideális széket? Szerintünk ...
... attól függ. Ha Ön most a munkahelyén szörfözik
a neten, akkor valószínûleg egy jó irodaszéket
képzelt el, ha diákként éjszakába nyúlóan,
akkor egy pompás iskolaszéket, miközben én e sorok
írásakor egy - elõzõ tevékenységeknek
biztosan nem megfelelõ - bõrfotelre vágyom.
A jó irodaszék jellemzõi
· A kezelõszervek könnyen elérhetõek legyenek
a normál ülõhelyzetbõl
· A bútoron a feliratok és utasítások könnyen
érthetõek
· A kezelõszervek könnyen megtalálhatól és
értelmehetõk
· A beavatkozás azonnali visszajelzést ad
· A kezelõszervek mûködési módja logikus
és következetes
· A mûködtetéshez kis erõ kell
· A beállítás egyik kézzel is elvégezhetõ
· Állítható rajta az:
· ülésmagasság
· deréktámasz magassága (és tényleg
a derekat támasztja, nem a hátat)
· visszatérítõ erõk (a felsõtestet
követi a háttámla)
· kartámasz szélesség
· Vagy lábtámasz áll rendelkezésre, vagy
az asztallap magasság is állítható
Iskolaszék jellemzõk
Egy részletesebb termék minõségi szempontrendszert
készítettünk az iskolaszékekrõl az egyik projekt
során:
· Stabilitás
· Oldalirányú dõlésszög
· Hosszirányú dõlésszög
· Billegés lehetõsége (egy szintben levõ
lábak)
· Csúszásmentes
· Megfelelõ teherbírás, szilárdság
· Váz és lábak merevsége
· Ülõlap alátámasztása, háttámla
rögzítése
· Illesztések tartóssága
· Felületek karcállósága
· Szék kényelmes használata, antropometriai megfelelõsége
· Üléslap mérete [cm]
· Üléslap magassága [cm]
· Üléslap alakja, él-kiképzése
· Üléslap dõlése
· Üléslap tapadás, súrlódás
· Háttámla mérete
· Háttámla magassága
· Háttámla dõlésszöge
· Háttámla alakja
· Saját tömeg (emelhetõ, mozgatható legyen)
[kg]
· Sérülést ne okozzon a felhasználónak,
ruházatában, környezetében
· Érdesség, sorja (felületi minõség)
· Vannak-e kiálló szerelvények (csapok, szegecsek,
túlnyúló lábak)?
· Kiálló részek kialakítása
· Használat, halmazolás, mozgatás során károsítja-e
a környezetét?
· Padozaton nyomot hagyhat, sérülést okozhat?
· Vannak-e a figyelem elvonására alkalmas részletek?
· Kiálló alkatrészek, kötõelemek
· Fölösleges vagy rongálható elemek
· Az emberi testtel érintkezõ felületek minõsége
(közvetlen és közvetett)
· Kellemes tapintás
· Idõtálló, tartós
· Biztosít-e szellõzést?
· Érintkezõ felületek keménysége
· Tisztíthatóság
· Elérhetetlen felület
· Felületminõség (keménység, érdesség,
textúra)
· Esztétika
· Szín és minta
· Formavilág
· A termék információs funkciója "üzenete"
· Használatra utaló információ
· Gyártóra, termékre utaló információ
· Illeszkedés a környezethez
· Szék - asztal kapcsolat
o Anyag és konstrukció
o Szín
o Méret
· Szék - szék kapcsolat (halmazolhatóság)
o Lehetõség
o Méret
o Mennyiség
· Termék - környezet kapcsolat
o Harmonizálás
o Színválaszték
A világítás
Ha papírra írsz, az vízszintesen fekszik elõtted,
és te nagyjából függõlegesen nézel le
rá. A képernyõ többnyire nagyjából függõlegesen
áll. Ez azt jelenti, hogy a tekinteted iránya közel vízszintes.
Láttad már az elõzõ fejezetben, hogy milyen sokféle
egészségtelen testtartás adódhat a képernyõ
elõtt. A világítással is rengeteg a zûr: vakítás,
tükrözés ronthatja a szemedet.
Kiránduljunk egy kicsit a múltba! Hajdanában, úgy
1935 és 1955 között, az iskolában fantasztikus padok
voltak. A pad ülõrésze és munkalapja egybe volt építve.
Lapjának csak a gyerektõl messzebb esõ része volt
vízszintes, itt volt a tintatartó és a vájat a tollnak,
ceruzának. Közelebbi része felhajtható volt, hogy
a padba kényelmesen be lehessen ülni, és ez a lap 20 fokban
lefelé lejtett. Így a gyerek egészséges testtartásban
és látásszögben, éppen merõlegesen nézhetett
a könyvére vagy a füzetére.
Ez a döntési szög támadt fel abban, amikor a képernyõt
20 fokban hátra döntik, szintén az egészséges
testtartás és látásszög érdekében.
Nincs új a nap alatt!
A képernyõ maga is világít, a papíron lévõ
írást meg kell világítani. A képernyõ
minden pontjára mintegy rárakódik a természetes
és a mesterséges megvilágítás, majd visszaverõdik
róla. A képernyõn beállított szín-
és fényességértékeket a helyiség világítása
is befolyásolja.
Amikor a képernyõ visszatükrözi a fényt, ez nemcsak
a kontrasztot csökkenti és a szemet rontja, hanem zavar a munkában,
fokozza a megterhelést, csökkenti a teljesítményt.
A ma használt képernyõk többsége katódsugárcsöves.
Felbontóképességük, világosságuk, jó
színvisszaadási képességük, megbízhatóságuk
elõnyösebbé teszi õket a többi kijelzési
módnál (LCD és LED). A jóslatok szerint gyorsan
elterjed majd a lapos képernyõ, amelyet a vízszintestõl
a függõlegesen át bármerre lehet forgatni, és
méretválasztéka sokkal nagyobb lesz, mint a maiaké.
A jelészlelés szempontjából a képernyõk
két tulajdonsága különösen fontos:
1.) A képernyõk pontrácsozata, a felbontástól
függõen, a karaktereket, képeket durvábban jeleníti
meg, mint a nyomtatott betû.
2.) Ha a képernyõ világosságát fokozzák,
a pont és vonal alakú jelek a képernyõn nagyobbá
válnak. Ez a hatás a katódsugárcsõ természetébõl
adódik. Ha tovább fokozzák a képernyõ világosságát,
akkor a részletek kontrasztja és a jelek élessége
csökken.
A képernyõs munkahelyek megvilágítása
A képernyõs munka és a hagyományos “papírmunka”
más-más megvilágítást igényel. Ha
ugyanabban a helyiségben folyik a kétféle munka, mind a
kettõre tekintettel kell lenni. Abból a szabályból
azonban nem szabad engedni, hogy a képernyõn zavaró tükrözések
ne legyenek, és a képernyõs jelek elég kontrasztosan,
élesen láthatók legyenek.
Az 1990-es években a munkahelyi világítás sok egészségi
panaszt idézett elõ a képernyõs munkavállalók
között. Lassacskán közismertté vált az Egészségügyi
Világszervezet (WHO) egészségdefiniciója, amely
szerint a betegség hiánya még nem egészség,
az egészséghez a jóllét (jó közérzet)
is hozzátartozik. Ennek tudatában joggal elégedetlenkedtek
a dolgozók a képernyõs munkahelyek szembántó
világítása miatt.
Ráadásul az is kiderült
a 90-es években, hogy a mesterséges megvilágítás
technikai fejlõdése nem csökkentette, hanem növelte
a munkahelyi egészségi és közérzeti panaszokat.
Bebizonyosodott, hogy sokkal elõnyösebb a természetes megvilágítás.
A munkavállalók egyre jobban idegenkedtek a nagytermes irodáktól
is. A 90-es években épült új irodák ismét
kis helyiségekre oszlanak, és az építészek
a minél nyitottabb épülethomlokzatokat alkalmazzák.
A természetes világítás nem elsõsorban a
fénymennyiség miatt elõnyös, hanem azért, mert
a jó teljesítménykészenléthez, hangulathoz
a külvilággal összekapcsoló fényre van szükség.
Lelombozza az embert az ablaktalan képernyõs szoba.
A képernyõs munkahelyeket tervezõ világítási
szakemberek egy nagy ellentmondással találkoznak. A tükrözés,
vakítás és káprázás elkerülésének
legbiztosabb módja az lenne, ha a szobában nem lenne más
fényforrás, csak a képernyõ mögött egy
derítõ hatású, gyenge lámpa (mint a tv-készülékek
mögött). Ez persze inkább csak elméleti lehetõség.
A világítástechnika aranyszabálya volt, hogy egy
helyiségben vagy csak általános, vagy csak helyi megvilágítás
legyen. Ez is nehéz dió. Még az állandó képernyõs
munkát végzõ adatrögzítõ esetében
is meg kell világítani az adatlapot, amirõl az adatokat
a gépbe beírja, a billentyûzetet is látnia kell (még
akkor is, ha vakon ír, mert a melléütéseket, amiket
az ujjában érez, ellenõrizni kell). Minél inkább
van a képernyõvel dolgozónak más feladata is, annál
szükségesebb a megvilágítás. Ha csak helyi
megvilágítás van a szobában, sötét az
egész munkahely. Ha csak központi mennyezeti világítás
van, vakoskodnak az asztaloknál. Ezért csak kompromisszumos megoldások
lehetségesek.
Korábban úgy vélték, hogy a képernyõs
munkahelyeket oda kell elhelyezni, ahol nem éri a szoba természetes
megvilágítása. Ez a megoldás nem csökkentette
a panaszok számát, sõt a zavaró fényhatások
nemhogy csökkentek volna, számuk nõtt.
A képernyõs munkahelyek helyes megvilágítása
sürgõs feladat, hiszen maholnap teljesen számítógépesített
lesz az iskola, a közigazgatás, az üzleti élet és
még sok terület.
Egy kis világítástörténet
A fénycsövet 1936-ban találták fel, ez teljesen átalakította
a munkahelyi világítást. A fénycsõ a történelemben
elõször tette lehetõvé a munkahelyek gazdaságos
megvilágítását a természetes megvilágítástól
teljesen függetlenül. Bármilyen tágas, magas csarnokban
gazdaságosan lehetett világítani a mélyen leeresztett
vagy oszlopokra szerelt fénycsõrendszerrel. Ezért aztán
egyre kevesebb ablak került az épületekre.
A természetes fénytõl elzárt munkavállalók
kellemetlenül érezték magukat, de csak amikor ez a “divat”
elérte az irodákat, akkor eszméltek rá a világítástechnikai
szakemberek, hogy a természetes megvilágítás hiánya
mennyi panaszt okoz.
A legtöbb CAD-munkahelyen (a számítógépes tervezésben)
mind a mai napig ablaktalan helyiségben dolgoznak, vagy legalábbis
elsõsorban mesterséges megvilágítás-nál.
A mesterséges világítást vagy annak nagy részét
a dolgozók gyakran kikapcsolják, és inkább sötétben
dolgoznak. Adatrögzítõknél is tapasztalható
ez. Pedig több mint száz éve tudjuk, hogy a teljesítõképesség,
a jó hangulat és a jóllét mennyire összefügg
a természetes fénnyel!
A fénycsõvilágítás uralkodott a munka világában,
amikor a képernyõs munka tömegesen elterjedt. A 90-es években
a képernyõs munkahelyek világításának
ezeket az elveit fogadták el:
· a lámpák ne tükrözõdjenek a képernyõn,
· a megvilágítás ne legyen túl erõs,
hogy a képernyõn a jelek elég kontrasztosak legyenek,
· a helyiség falain, ajtaján, bútorain, az iratokon
minél kevesebb legyen a tükrözõdés,
· a természetes megvilágítás akkor nem zavaró,
ha a szoba kevésbé megvilágított részeibe
helyezik a képernyõket.
Ennek a “filozófiának” a nevében “óvintézkedéseket”
dolgoznak ki a képernyõs dolgozók számára.
Ellenzik például a korszerû halogénizzós vagy
kompakt fénycsöves helyi megvilágítást az asztalokon.
(Izzólámpás íróasztallámpáról
már szó sem esik).
Vajon bevált-e ez az egyoldalú szemlélet? Csak meg kell
nézni, mit csinálnak a munkavállalók a munkahelyeken:
kikapcsolják a mesterséges világítást, lámpákat
távolítanak el, saját munkaterületüket egyszerû
eszközökkel – amolyan paravánnal – elszigetelik a
természetes megvilágítás zavaró hatásától.
Miért teszik ezt?
Munka közben ma az ember egyre több vizuális (látási)
információt vesz fel. A megvilágítás azért
olyan fontos, mert a legtöbb korszerû munkatípus vizuális
munkafeladat. Ma sok-sok ember – köztük az iskolások –
legfõbb munkaeszköze a szeme, amely a környezetbõl jövõ
információk 85%-át szállítja.
Alig néhány évtized alatt az ember igénybevétele
megváltozott: a fizikai munkát a szem erõs igénybevétele
váltotta fel. A fizikai munkánál az embert többé-kevésbé
megvédi a túlterheléstõl az elfáradás
jól ismert folyamata. Szerencsére a vizuális túlterhelés
ellen is hatékonyan védekezik a központi idegrendszer: a
figyelem gyakran, percenként 40-45 alkalommal, néhány század-
vagy ezredmásodpercre kihagy, "leblokkol", azaz nem továbbítja
a vizuális információt a központi idegrendszerbe (a
"nézünk, de nem látunk" pillanatai ezek).
A tükrözés, vakítás hatására a
dolgozóban feszültség alakul ki, ez fokozza az elfáradást.
A fáradt emberek a szem terhelését egészségtelen
testtartással próbálják ellensúlyozni. Ezt
bizonyítja, hogy akiknek nincs megfelelõ szemüvegük
a képernyõs munkához, azok kétszer gyakrabban fordulnak
hátfájási panasszal a reuma szakorvoshoz, mint akiknek
jó vagy jól korrigált a látásuk.
Ha a mesterséges világítást úgy alakítják
ki, hogy kényszertesttartásba, egészségtelen ülõhelyzetbe
kényszerül az ember, akkor ennek is hátfájás
a következménye.
A megvilágítás hibáinak közvetlen következménye
a fokozott belsõ feszültség, fokozott érzékenység
a zavaró hatásokra, látási fáradékonyság.
Közvetett következménye a kényszertesttartás
okozta elfáradás.
Világítás világszerte
1990-ben berlini tudósok többezer irodai dolgozót vizsgáltak
meg, hogy megtudják, mennyire tartják kellemesnek vagy kellemetlennek
a mesterséges megvilágítást. A legtöbben kellemetlennek
tartották. Ha csak helyi megvilágítás van (íróasztallámpa),
azt kedvezõbbnek találták, mint ha csak általános
megvilágítás van, az egész munkatér és
az egészségi hatás szempontjából viszont
elõnytelennek minõsítették ezt a megoldást.
A tükrözés nagyon bántó, mondták a dolgozók.
A mesterséges fény hideg és színtelen. A mesterséges
megvilágítás nemcsak kellemetlen, de hatása olyan
gyötrõ, mint a száraz levegõé és a zajé.
Az egyéni igénybevétel a szoba belseje felé haladva
fokozódik, azaz annak arányában nõ, mennyire van
a személy kizárólag a mesterséges világításra
utalva. Azok a személyek, akiknek saját asztali lámpájuk
van és szobájuk egész mennyezete megvilágított,
sokkal jobban érzik magukat, mint akiknél a mennnyezeten csak
középsõ megvilágítás van. A megterhelést
csökkenti, ha a két megvilágítási módot
az emberek szabadon változtathatják.
A mesterséges megvilágítás nemcsak a képernyõs
munkavállalók, hanem minden irodai dolgozó számára
egészségi kockázat. Az ablakoktól távolodva,
azaz a természetes megvilágítás csökkenésével
arányosan minden egészségi és közérzeti
panasz fokozottan lép fel.
Amerikában a 70-es években indult meg a képernyõs
irodai munka elterjedése. A képernyõs munkahelyek világítása
ez idõ óta egészségi panaszok és mûszaki
újítások folytonos forrása. Sokáig tûnt
úgy, hogy nem lehet jó megoldást találni a képernyõs
munkahelyek megvilágítására. Ennek a nézetnek
a térhódítását hosszú idõn
át megkönnyítette az a szomorú tény, hogy a
képernyõs munkához szükséges megvilágítás
értékeirõl, az irodai fényviszonyok szobán
belüli térbeli egyenletességérõl, az egyéni
munkahelyeken a helyi megvilágítás szükségességérõl,
lehetõségérõl, megkívánt fényerejérõl
a szakemberek nem voltak tájékoztatva.
Mikor kiderült, hogy az irodaköltségek második helyén
az egyes dolgozóra jutó alapterület bérleti díja
vagy megvásárlási ára áll (elsõ helyen
a bérköltség volt), rendszeressé vált, hogy
25-50%-kal több dolgozót telepítettek az irodákba,
mint az egészségügyi, illetve munkabiztonsági elõírásokban
szerepelt. Zsúfolt irodában pedig eleve nem lehet jó mesterséges
világítást kialakítani. A zsúfolt szobákban
csak általános mesterséges világítást
lehet alkalmazni, a helyi megvilágítással egymást
zavarnák a dolgozók.
Új technika, új elvek
Az utóbbi 2 évtized rohamos fejlõdést hozott a világítástechnikai
eszközök területén, de az irodai és különösen
az iskolai képernyõs munkahelyek mesterséges világítása
terén nemigen javult a helyzet. Ezért új mesterséges
megvilágítási koncepcióra van szükség.
A technikai újdonságok:
1) a vibrációmentes fénycsõ, ebben elektronikus
elõtét van;
2) új fénycsõtípus (a Tungsram is gyártja),
ebben ugyanazt a port használják, mint a kompakt fénycsövekben.
Fényében a színek telítettebbek, olyanok, mint felhõtlen
napon árnyékban;
3) a mélyített sugárzású fénycsõarmatúra,
ezt a mennyezet alá kell felfüggeszteni, mert 1/3 teljesítménye
felfelé, a mennyezetre irányul és csak 2/3 fénymennyiséget
sugároz lefelé. A mennyezetet széles terjedelemben deríti,
lefelé viszont maximum 50 fokban szórja a fényt a fénycsõtõl
jobbra és balra. Ezt úgy érik el, hogy a jelenlegi armatúrákhoz
képest a fénycsõ sokkal magasabban van a világítótesten
belül, és a derítõlemezek (tükrök) sokkal
hosszabbak és sûrûbben elhelyezettek.
Az új elvek:
1. A szoba általános megvilágítása nem a
mennyezetrõl, vagy a mennyezet alá függesztett világítótestbõl
történik, hanem egy viszonylag könnyen mozgatható oszlopról,
amelynek a tetejére van szerelve a mennyezetet megvilágító
fénycsõrendszer. Az oszlop 40-60 cm-rel alacsonyabb, mint a mennyezet.
2. A helyi megvilágítást ergonómiai tervezésû
burkolattal ellátott, kompakt csöves vagy halogén lámpák
alkotják.
Az újfajta megvilágítás mindkét eleme egyenrangú,
mindkét elemét szabadon be- és kikapcsolhatod. Az oszlop
elég stabil a munkabiztonság szempontjából, magyarul:
nem dõl fel, de elég könnyen áthelyezhetõ,
ha úgy érzed, hogy máshova kéne tenni.
Az új koncepció könnyen teljesíti a mennyezet 1/3,
a helyi megvilágítás 2/3 fénymennyiség igényét.
Elsõ alkalommal teszi lehetõvé a mennyezet tagolatlan megvilágítását,
ami egészen más, egységes hangulatot ad a szobának.
Az oszlop + helyi világítás javítja a szobai tér
látványát: a szoba barátságosabb lesz, világosabbnak,
nagyobbnak tûnik. A berendezési tárgyakat (szekrény,
paravánok stb.) kb. ugyanolyan fény világítja meg,
mint a munkahelyeket. Az egyéni munkahelyi világítás
– bizonyos határok között – szabadon állítható
be.
Ezen a négy nagy képen és a következõ oldal
képein láthatod, hogyan lehet sikeresen elejét venni minden
szembántó tükrözésnek, kedvezõen kombinálni
a direkt és indirekt, az általános és a helyi megvilágítást.
A természetes megvilágítás hasznosításának
is vannak új technikai eszközei. Derült, nyári napokon
az ablakon keresztül látszó égbolt fénysûrûsége
sokszorosan meghaladja a kellemes látási viszonyokhoz szükséges
értéket. A nappali fény céltudatos alkalmazásával
szétválaszthatók az ablak funkciói, nevezetesen
a bevilágítás és a környezetre való
kitekintés. Az ablakon elhelyezett, célszerûen méretezett
prizmák a fénysûrûséget elfogadható
értékre csökkentik, az égbolt fényét
a mennyezet felé irányítják. Az ablakok alsó
részére nem kerülnek prizmák, tehát kinézni
lehet. A mennyezeten olyan tükrök helyezhetõk el, amelyek a
mennyezetre irányuló fényt a helyiség belseje felé
vetítik.
A természetes és a mesterséges világítás
szabályozásával a világításra fordított
energiá-nak akár 75%-a is megtakarítható.
 |