Bútorok
A bútorok tervezésénél figyelembe kell venni a méretbeni és testalkatbani óriási különbségeket, amelyek a hattól tizennégy éves korig terjedő korosztályban az átlagosnál jóval nagyobbak. Gondolni kell a mozgáskorlátozottakra is. Ha van Tolókocsis diák az osztályban az asztalhoz oda tudjon ülni ő is, valamint legyen elég helye a közlekedésre a padsorok között.
Először nézzünk néhány példát a testmagasságra, és a súlyra a különbségek érzékeltetése végett. Jó esetben az alsó és felső tagozatosok külön termeket használnak (például az alsósoké a földszint, a felsősöké az emelet). Tehát a legkisebb elsősök adatait vetem össze a legnagyobb termetű negyedikesekéivel.
Nézzük
először a magasságot:
95%-os percenilis értékkel számolva a legalacsonyabb elsősök magassága 106 centi körül van, és a legmagasabb negyedikesek körülbelül 150 centi magasak.
Most lássuk a testtömeget:
Itt még nagyobbak a különbségek: a legkisebb elsősök nem nyomnak többet 16kg-nál, míg a legnehezebb negyedikesek alatt 46kg-ot mutat a mérleg.
Nézzük ugyanezt a 11-14 éves korosztályra a felső tagozotosokra.
Magasság: a legalacsonyabb ötödikesek magassága körülbelül 130 centi, míg a legmagasabb nyolcadikosok majdnem 180 centi magasak.
Testtömeg: Az eltérések itt is nagyok, a minimum 28kg, a maximum pedig 70kg felett van.
A következő képeken az iskolabútorok megtervezéséhez szükséges legfontosabb méretek láthatók a gyermek fejlődését 5-től 13 éves korig végigkísérve.
Az iskolabútorok megtervezése tehát nem könnyű feladat, a nagy különbségek miatt célszerű állítási lehetőségekkel ellátni a széket és az asztalt, hogy minden diák kényelmes és egészséges testtartásban fogadhassa be a tudományt. Az optimális bútorok megtervezése mellett arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy a diákokat a megfelelő testtartásra neveljük, hiszen hiába tökéletes az ergonómiája egy széknek, ha nem a megfelelő testtartásban használjuk. A baloldali ábrákon a helyes és a helytelen testtartásra láthatunk példákat.
Alul újabb helytelen testtartás változatok láthatók.
A helytelen méretű és összefüggésű bútorok nagyban befolyásolják a tanulás hatékonyságát, az írás minőségét, illetve a gyerekek testi lelki fejlődését.
Az ember csontrendszere és izomzata
íráskor olyan terhelésnek van kitéve, mely rendkívül fárasztó, és csak rövid
ideig elviselhető, ezért van szükség a szék és az asztal legoptimálisabb
kialakítására.
A jó ülőhely kialakításának kulcskérdése, hogy a gerinc megfelelő helyzetben legyen. A gerinc csigolyákból áll. Az ember gerince nem egyenes, hanem jellegzetesen S alakú.A gerinc a nyaki szakaszon előre domború, a háti szakaszon hátra domború, az ágyéki szakaszon ismét előre domború alakzat. A csigolyák összecsontosodásából kialakult keresztcsont kapcsolódik a medencecsontokhoz.
Üléskor a felsőtest súlyát az utolsó ágyéki csigolya a keresztcsontra továbbítja. A keresztcsont és a medencecsontok által továbbított nyomóerő
az ülőgumókon keresztül hat a szék lapjára. Az ülőgumók tehát alátámasztási pontokként is szerepelnek. A medencecsontok és a keresztcsont a két ülőgumót összekötő vízszintes tengely mint forgástengely körül előre- és hátrabillenhetnek, megszabva a gerinc helyzetét.
Medencecsont, és az alsó gerinccsigolyák.
Az ideális szék a következő kritériumok
mindegyikének megfelel
- az alsó lábszárak kényelmesen, közel függőlegesen helyezkednek el
- a talpak kényelmesen megtámaszkodnak a padlón vagy a lábtámaszon
- a combok közel vízszintesek, és teljes hosszukban az ülőlapon vannak
- a gerincoszlop oldalról nézve ívelt és kissé előre dőlt
- a Felkarok - laza tartásban - közel függőlegesek
A megfelelő szék ülése elég széles és mély ahhoz, hogy minél nagyobb területen érintkezzen az ember ülőfelületével, és így a lehető legkisebb nyomást gyakorolja rá. Ha a szék ülése túl keskeny vagy rövid, nagyobb nyomás éri az ereket és szöveteket, ez akadályozza a vérkeringést, és zsibbadást, görcsöket vagy fájdalmat okoz. Az ülő ember testsúlyának 65%-a nehezedik az ülőfelületre. A háttámlához dőlve vagy előre hajolva ez az arány csökken.
Ha a szék ülése túl mély, akkor az ülés elülső pereme nyomja a combok hátsó oldalát, ami megint csak akadályozza a vérkeringést, és zsibbadást, görcsöket okoz.
A jó széken az ülés elülső pereme nem egyenes, hanem két sarkán legömbölyített, elöl pedig lefelé görbülő ívben végződik, ezt vízesés ülésnek nevezik. Ez a görbület csökkenti a szövetekre gyakorolt nyomást, nem akadályozza a vérkeringést, és így megelőzi a zsibbadást, görcsöket vagy fájdalmat.
A háttámlához támaszkodás enyhíti a szövetek, izmok, inak megterhelését, de a függőlegeshez képest 20-30 fokos hátradőlésnél a jó hatás már csökken, dolgozni pedig nem lehet ennyire hátradőlve. Legjobb, ha a függőlegeshez képest 10-20 fokos szögben dőlünk hátra, tehát a széktámla dőlésszöge az üléshez képest 100-110 fok.
Az előbbi jellemzők csak a székre vonatkoznak. Ám valójában a széknek és az asztalnak szerves egységet kell alkotnia, és a kettőnek együtt kell biztosítania a megfelelő és kényelmes testtartást. Ezért most a közös kritériumokat veszem számba.
- Méretben illeszkedjen a gyermek antropometriai jellemzőihez.
Mivel a tanulók testméretei között nagy különbségek vannak (különösen az általános iskolában, ezért nehéz ennek a kritériumnak megfelelni. Általában elegendő egy átlagos méretre tervezni, ha ez nem elegendő, akkor megfelelő állíthatóságot kell biztosítani.
Igyekezzünk elkerülni a derékszögű testtartást a szabad légzés, és a jobb vérkeringés érdekében, a törzs és a comb között 100-110 fokos szöget biztosító szék-asztal kombinációt kell előnyben részesíteni. Tehát a szék támlája legyen enyhén döntve, és az asztallap is legyen kis szögben dönthető, vagy már eleve döntött.
Az asztalok és a székek fokozott igénybevételnek vannak kitéve, jó néhány évet ki kell bírniuk. A csúszkálás és billegés pedig zavar az írásban, rajzolásban, elvonja a nebuló figyelmét.
Ne legyenek éles kiálló részei, amelyek esetleg sérülést okoznának, sarkai élei legyenek lekerekítve. Szintén ide tartozik, hogy a kötőelemek legyenek rejtve, ne legyen kiálló alkatrész.
Ezen a képen a különböző magasságú
gyermekek számára ideális asztallap magasság, és ülőlapmagasság adatai láthatók.
A legalsó asztal-szék kombináció az első-második osztályosoknak felel meg, míg a
legfelső a hetedik-nyolcadik osztályos korosztálynak, és azoknál idősebbeknek is. Ha
ötféle különböző méretű iskolabútorra nem is telik, de legalább az alsósoké,
és a felsősöké legyen különböző, vagy állítható magasságú.
A jobboldali képen az asztalok különböző elrendezése és az asztallap optimális méretei láthatók attól függően, hogy hány személyes az asztal.
Az asztalnál az asztallap magassága a fontos adat, valamint az alatta elhelyekedő polc aljának magassága (hogy ne verjük be a lábunk), az asztallap méretét is a várható felhasználók méretei szerint határozzák meg. A megfelelő testtartás kialakításában közre játszhat az is, hogy az asztal dőlésszöge változtatható -e.
Egyéb bútorok
Az osztályterem berendezéséhez a széken
és az asztalon kívül hozzátartozik még a tábla, és egyéb bútordarabok, például
a szekrények. A tábla a fontosabb, hiszen az az oktatás szerves részét képezi, míg
a szekrény csak tárolásra szolgál. Az általános iskolákban alkalmazott táblák
jellemző mérete 2x1 méter. A tábla alja rendszerint 1 méter magasan van, al
kalmazkodva ezzel a 
gyermekek
antropometriai igényeihez. Az alsó tagozatban gyakran használnak négyzetrácsos, vagy
vonalas kiegészítő táblát. Ezek a táblák kisebbek, 1x1 méter alatt maradnak. A
szekrények méretezésénél is a gyerekek adatait kell figyelembe venni. A
szekrényt biztonságosan lehessen csukni, és stabilan kell elhelyezni,
mindenféle sérülésveszély elkerülésével.