Amerikai felmérések szerint az USA-ban a második leggyakoribb ok, ami miatt nőgyógyászok bíróság elé kerülnek a különböző endoszkópos műtétekhez kapcsolódik. Ez részben azt jelenti, hogy ez az eljárás nagyon gyakori. Másrészt azonban arra is utal, hogy a páciensek nagyobb része a laparoszkópos beavatkozásokat úgy fogadja el, mint egy rövid időtartamú, esetleg egynapos "elsősegélynyújtás"-szerű beavatkozást. Ebből következik, hogy az elvárásaik is gyakran ennek megfelelőek.
A laparoszkópia ma már számos olyan eljárást helyettesít, amelyet nem olyan régen csak laparotomiával végeztek el. A laparoszkópiával tulajdonképpen ugyanolyan beavatkozás történik (pl. adhéziólizis), mint a laparotomia során. A páciens szemében azonban az egy vagy több, egy cm-es metszés azt a hiedelmet kelti, hogy ez a beavatkozás egyszerű, minden veszélytől mentes. Különösen azokban az esetekben rögzül ez az elképzelés, amikor a páciens még a műtét napján otthonába távozhat. A laparoszkópos műtétre kerülők sok más sebészeti beavatkozással összehasonlítva, túlnyomórészt egészségesek. Ezenkívül különböző az elképzelésük a laparoszkópos beavatkozások komplex természetéről is. Emiatt nagyon sérülékenyek, mások által könnyen bírósági perre ösztökélhetők, amikor a műtét után közvetlenül, vagy a későbbi időszakban nem megfelelő az eredmény. Ez még abban az esetben is előfordul, amikor a pácienst a műtétet megelőzően felvilágosították a lehetséges szövődményekről. Az egyébként egyszerű beavatkozás (pl. a sterilizáció alatt bekövetkező bélsérülés) nagyon jó alapot teremt arra, hogy egy bírósági peres eljárás beinduljon.
 

Műtét előtti felvilágosítás

Ismeretes, hogy általában a páciensek és a családtagok nem várják a ritka komplikációkat. Abban az esetben, amikor felvilágosítják a hozzátartozókat, hogy csak egy-két napos kórházi felvétel szükséges ("kis sebészi beavatkozás"), általában a veszélyekről teljesen elterelődik a gondolat. Bár nincs biztosíték arra, hogy az aláírt beleegyezés mindenben hatásos legyen, a megfelelően szerkesztett ismeretterjesztő szórólap mindenképpen segítséget jelenthet. Az audovizuális segítség még meggyőzőbb lehet, különösen akkor, ha a páciens aláírja a következő kijelentést. "Megnéztem a videoszalagot és kijelentem azt, hogyvalamennyi általam felvetett kérdésre választ kaptam". Egy ilyen videokazetta bejátszása a bíróság előtt is mindenképpen maradandó benyomást jelenthet. Az operatív és diagnosztikus laparoszkópia során néhány páciens az átlagnál nagyobb rizikót vállal (pl. az átlagosnál kövérebb egyének, megelőző többszöri hasi műtét stb.). Minden egyes rizikótényezőt részletesen meg kell beszélni a pácienssel és ezt a kórlapban dokumentálni kell.
Laparoszkópiával végzett sterilizáció különösen speciális figyelmet igényel, amikor az írásos beleegyezést készítik. A sterilizációs eljárást senki sem garantálhatja 100%-osan. Valamennyi módszernek van hibalehetősége: az egyiknek nagyobb, a másiknak kisebb. A műtétet végző orvos gyakran elfelejti, hogy a sebészi beavatkozás, (jelen esetben a laparoszkópos sterilizáció) és a hiba jelentkezése (terhesség) között gyakran évek telhetnek el. Ezért nagyon lényeges, hogy egy módszer vagy technika sikerességének és a hibarátájának értékelése csak megfelelő időszak után történjen meg. A kérdés még komplikáltabb is lehet. Azok a páciensek, akiknél terhesség alakul ki a sterilizáció után, nem az előző műtétet végző sebészt keresik fel, hanem általában a családorvost, vagy egyéb orvosokat. Helyesebb tehát először alaposan tanulmányozni az irodalmat, mielőtt terhességi hibarátáról nyilatkoznánk. Célravezető, ha ilyenkor a pácienst, pl. a következő módon világosítják fel: " a sikertelenség ilyen műtét után előfordulhat és szeretném tudni azt is, hogy mi történik Önnel a későbbiekben". Az ilyen megjegyzést a páciensek nagy része megelégedéssel fogadja és a sebész őszinteségét értékeli.

A veszélyek elhárítása

A jól képzett orvosnak tudnia kell olyan jogi kérdéseket is, amelyeket a szakértők tesznek fel a bíróság előtt. A laparoszkópos komplikációk miatt előforduló bírósági eljárások során gyakori vádpontok: a nem megfelelő berendezések, a tapasztalatlanság, a műszerek ellenőrzésének hiánya stb. Ezek a hibák tehát nemcsak a laparoszkópiát végző orvosokat terhelik. A laparoszkópia nem "egyszer látni, egyszer csinálni és utána egyszerre csak megtanulni" eljárás. A laparoszkópos műtét olyan sebészi beavatkozás, amely során az alkalmazott műszerek elhasználódhatnak és használhatatlanokká válhatnak. Ezekre való hivatkozások azonban nem jelentenek megfelelő védekezést. A laparoszkópos beavatkozások napjainkban mind gyakrabban végzett nőgyógyászati műtétek. Bár a szövődmények nem gyakoriak, ezen szövődményeket és azok elhárításának módozataival tisztában kell lenni. Tudni kell, pl., hogy valamennyi páciens, akiknél szövődménymentes laparoszkópos műtét történt, a műtétet követően pár órával már jól érzi magát. Olyan esetben, amikor fokozódó fájdalom lép fel a műtétet követő napon, csak az az orvos képes a szövődményt felismerni, aki ezen ismeret birtokában van. Amennyiben a műtét utáni napon a laparoszkópos beavatkozáson átesett páciens injekcióban fájdalomcsillapító gyógyszert igényel, ott valami nincs rendben!

Másik probléma lehet a hétvégi telefonhívás. Több helyen a laparoszkópos beavatkozást a hét végére időzítik, hogy ezzel is csökkentsék a páciens munkából való távolmaradásának idejét. Gyakran a műtétet pénteken végzik el és a hétvégén a páciens panaszait az ügyeletesek fogadják és észlelik. Ezzel kapcsolatban több kérdés vetődhet fel. A laparoszkópiában nem jártas kolléga mennyiben realizálja azt, hogy a fájdalommal jelentkező pácienst meg kell vizsgálni? El fogja-e küldeni a beteget más orvoshoz, pl. belgyógyászhoz vagy sebészhez? Ilyen esetben fennáll a veszélye, hogy a laparoszkópos komplikációt esetleg nem ismerik fel.

Nemcsak a szövődményeket kell ismerni megfelelően, hanem tudni kell, hogy azokat milyen módon kell megoldani. A hólyagon punkciós tűvel ejtett sérülés egyszerű Foley-katéter felhelyezésével (710 nap) gyógyítható. Tehát ilyen esetben nem szükséges laparotomia és a hólyag suturája (varrása) és ezzel összefüggésben hosszabb kórházi ápolás. Bár a bélsérülést általában az általános sebész oldja meg laparotomia során, a nőgyógyásznak jelen kell lenni és tanácsot kell adni akkor, ha arra van gyanú, hogy a sérülést elektrokoaguláció okozta. Ilyen jellegű sérülés ugyanis mindig rezekciót követel és nem egyszerűen a perforációs nyílás zárását.

Alapvető fontosságú a megfelelő dokumentáció. Sajnos nagyon gyakran ennek az ellenkezője fordul elő. Tömör, de komplett, egyszerű nyelven megírt dokumentáció segít a professzionális és nonprofesszionális személyeknek a kórtörténet elolvasásakor. Pl., ha azt írják le, hogy a méhkürtöket a sterilizáció során elektrokoagulálták ez tömör, de nem komplett. Miután a sterilizáció hibája fordított összefüggést mutat az elektrokoaguláció nagyságával, ezért a technikát (bipoláris, endokoaguláció stb.) szükséges teljes részletességgel leírni. Amennyiben bélsérülés kerül felismerésre, szintén jelezni kell, hogy elektrokoagulációval vagy anélkül történt-e, hisz ez a megoldás szempontjából alapvető jelentőségű. Általában a laparoszkópos beavatkozások során használatos eszközök neveit nem szokták a műtéti leírásban feljegyezni. Mindenképpen hasznos lehet azonban esetleg évek múlva, amikor ezzel kapcsolatban kérdést tesznek fel. Képzeljük el a bíróság reakcióját, egy olyan vádlottról, aki nem tudja megnevezni, hogy milyen eszközöket használt. Néhány kórházban előrenyomtatott kórtörténeti lapokat használnak, anatómiai rajzzal, mások inkább a videofelvételt kedvelik, vagy pedig a fotókat (print). Az utóbbi nagyon elegáns, viszont drága. Lényeges még, hogy amennyiben a műtét alatt szokatlan dolog történik, azt minden esetben pontosan regisztrálni kell!

Végül azoknak a személyeknek, akik telefonon kerülnek érintkezésbe a beteggel, vagy személyesen látják a hétvégén, tisztában kell lenniük a komplikációk tüneteivel, vagy valamilyen formában értesíteniük kell az operáló orvost. Ezeknek a vizsgálatoknak, vagy telefonhívásoknak a dokumentálása is nagyon lényeges.
 

Sikertelen sterilizáció

Az USA-ban a laparoszkópiával kapcsolatos bírósági esetek mintegy fele a sterilizáció hibájával kapcsolatos. Amennyiben a laparoszkópos sterilizációt követően terhesség fordul elő, azonnal meg kell vizsgálni a pácienst a méhen kívüli terhesség lehetőségének kizárása céljából. Javasolható a műtét megismétlése anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Ez természetesen nem a bűnösség beismerését jelenti. A panaszokkal foglalkozó bizottságok régóta tudják azonban, hogy a nem várt orvosi kiadás gyakran beindítja a peres eljárást. A pácienst előre fel kell világosítani mindenről, a lehetséges szövődményekről, jelen esetben a laparoszkópos sterilizáció hibalehetőségeiről. A páciensben is olyan érzés alakul ki, hogy a kezelőorvosa tudományosan foglalkozik a laparoszkópos sterilizáció hibalehetőségeivel. Ennek következtében egész más jellegű gondolatai lesznek az esetleges jogi akciókról és igen gyakran ez csökkenti is az ügy jogi útra való terelését.
A jó műtéti leírásnak alapvető jelentősége van! Segítséget jelenthetnek a szemtanuk, a műtétről készült képek szintén meggyőzőek lehetnek. Amennyiben a műtét során kérdéses a tuba átjárhatósága, hisztológiai vizsgálatra kell kimetszeni és patológushoz kell küldeni. Gyakran a tuba úgy néz ki a műtétet követően, mintha normális lenne, különösen a bipoláris elektrokoagulációt követő hiba esetén. Gyakran azt is mérlegelni kell, hogy vajon a resterilizációt ugyanannak az orvosnak kell-e végezni, aki az elsőt végezte, vagy esetleg egy másik kollégának.
 

Mi a teendő amikor a bírósági idézés megérkezik?

Amint kitűzték a bírósági tárgyalást, az első dolog amit a beperelt orvosnak mindenképpen meg kell tenni, hogy nagyon gondosan nézze a kórtörténetet. Hasznos megkérni az egyik kollegáját, hogy nézze ő is át és ezzel kiszűrhetők a kórlaptörténet gyenge pontjai. A kihagyott jelentős tényezőket meg kell beszélni és ha valóban jelentősnek látszanak, úgy egyéb dokumentumokat is kell keresni. Bár senkinek sem szabad megváltoztatni a kórtörténetet, magyarázó megjegyzéseket lehetséges és szükséges tenni a kórlaphoz külön csatolva. A sebésznek konzultálni kell a biztosító társasággal és az ügyvédjével is. Ennek során el kell mondania, hogy az új adatokat magyarázó megjegyzéseket miért csatolta a kórlaphoz.
Miután a tárgyalást kitűzték, a vádló vagy felperes ügyvédje is elkezd dolgozni. A védőügyvédnek részleteiben kell ismernie a laparoszkópos műtéteket. Tudnia kell azt, hogy ez az eljárás egy komplex sebészi technikát igényel. Sokat segíthet, ha a sebész az ügyvédje rendelkezésére bocsát megfelelő segédanyagokat (orvosi könyvek, cikkek) és amikor lehetséges, a védőügyvédnek élőben is megmutatja, hogy hogyan néz ki valójában egy laparoszkópos műtét. Ezen beavatkozások videofelvételei is segítenek mind az ügyvédnek, mind a bíróságnak, hogy megértse a beavatkozások komplex természetét.
A szakértőt, gondosan kell kiválasztani. A legjobb erre olyan személy, akinek komoly laparoszkópos tapasztalata van. Sokkal többet jelent egy fiatalabb, de gyakorlott személy, mint egy akadémikus professzor, aki csak perifériásan foglalkozik a laparoszkópos beavatkozásokkal.
Megállapítható, hogy a laparoszkópos beavatkozásokkal kapcsolatos perek száma világszerte folyamatosan nő az ilyen típusú műtétek robbanásszerű terjedése miatt. Magyarországon egyenlőre még nem kellett számolni a laparoszkópiával kapcsolatos, nagy számú bírósági esettel. Biztos azonban, hogy a jövőben ezek száma is emelkedni fog. A páciensek laparoszkópiával szembeni elvárása olyan, mintha egy egyszerű beavatkozáson lenne, amely nagyon is sebezhetővé válik, amennyiben komplikáció fordul elő. Ha a műtét előtt gondosan és pontosan felvilágosítják a beteget, odafigyelnek az eszközökre, megfelelően értékelik a statisztikákat, és komplikáció esetén szakszerűen járnak el, az mind segít abban, hogy csökkenthető legyen a jogi esetek lehetősége. Az oktatási programnak fontos részét kell alkotnia a szövődmények felismerésének és kezelésének ismerete. A jogi védelem sikeressége egyrészt függ a jó kórtörténettől, a megfelelő felkészített védelmi stratégiától és jogi tudással is rendelkező szakértő személytől.