Az eszközökre vonatkozó előnyök, korlátok és gyakori hibák alapos ismerete alapvető feltétele a sikeres endoszkópos műtéteknek.

Az endoszkópok okulárból azaz szemlencséből, egy lencseláncolatból és az endoszkóp végén elhelyezkedő objektívből állnak. A napjainkban forgalmazott endoszkópokat az alkalmazott lencserendszer alapján három csoportba lehet sorolni:

• Hagyományos. A hagyományos rendszerben a lencseszélessége jóval kisebb, mint az endoszkóp hossza. A lencsék közötti távolság viszonylag nagy, így a képtovábbításkor a fénysugárnak nagy lencsementes tereken kell áthaladnia. A fényelnyelés 90-95%, a színreprodukció szegényes, a keletkező kép sötét, rossz minőségű.

• Hopkins-optika. A HOPKINS az optikájában a lencsék közötti tereket levegő helyett üveggel töltötte ki és levegőt hagyott a lengék helyén. Így az endoszkóp legnagyobb része, egy megváltozott lencserendszer, növekszik a fényáteresztés, csökken a fényelnyelés (kb. 70%-kal) lényegesen javul a képminőség és az optika látómező.

• GRIN lencserendszer. A GRIN lencserendszer egy olyan egyszerű üvegrendszer, amelyben a törésmutató egy-egy lencse esetében négyzetesen csökken, leggyakrabban vékony optikákban alkalmazzák.

Az endoszkópok egy központi lencserendszerből állnak, melyet a hasüregbe fényt továbbító száloptikai kötegek vesznek körül. Ez a felépítése a diagnosztikus optikának. Ezzel szemben az operációs endoszkópok egy járulékos csatornát (általában 5-6 mm) is tartalmaznak, amelyen keresztül a hasüregbe lehet juttatni a manipulációs, kézi eszközöket.
Ebben az esetben a lencsék nem egyenes sorban helyezkednek el, hanem szöget zárnak be, hogy az okulár az operációs csatornától távolabb kerüljön. Az operációs endoszkópokban kevesebb a száloptikai köteg, így kevesebb fényt továbbítanak, mint az azonos átmérőjű diagnosztikus endoszkópok. Ezenkívül az operációs endoszkópokban a visszatérő fény túlzott elhajlása a kép fényességét is csökkenti. Általánosságban elmondható, hogy az operációs endoszkópok optikai adottságai korlátozottabbak, mint a diagnosztikus endoszkópoké.
Az endoszkópok optikai jellegzetességeit különböző tulajdonságok határozzák meg, ezek: a látószög, a látómező, a fókusztávolság és a fényveszteség.

• Látószög. A látószög nagyságát az endoszkóp szórólencséje és a további lencsék optikai tengelye által bezárt szöggel jelölik. Laikus megfogalmazással: ettől függ, hogy az optika "merrefelé tekint". Általában az egyszerű optikák látószöge 0°-os, míg az operációs endoszkópokban ez 0°-30°. A 0°-os optikai rendszer olyan látszólagos képet ad, amely a leképezett területtel ko-linearis (a képet alkotó pontok egymáshoz viszonyított helyzete, megegyezik a leképezett kép pontjainak helyzetével).


• Látómező. A látómező a szem vagy az optika által közvetített kép széléig tart. Ismét csak egyszerűbben fogalmazva "milyen szélesen lát" az optika. A látómező növelhetősége a lencse görbületével áll összefüggésben, a kép széli részein keletkező képtorzulás mellett.
• Fókusztávolság. Ugyanúgy, mint a fényképezőgépeknél, bizonyos endoszkópoknak változtatható fókusztávolságú objektívjük van. A hagyományos laparoszkópok fix fókusztávolságúak (5, 7 cm). A beavatkozó sebész a "gyakorlati fókusztávolságot" 7-12 cm közöttire állítja be úgy, hogy a fókusztávolságok közötti különbségekből származó eltéréseket a szem lencséje képes még kompenzálni. A fókusztávolság figyelembevételével lehet nagyítást vagy kicsinyítést (közelítés-távolítás) elérni az endoszkóppal.
• Fényveszteség. A Hopkins-típusú endoszkópokban, ahol 12 vagy még több lencse található, a levegő-üveg határfelületeken a fényveszteség (határfelületenként 4-7%) igen jelentős. A fényveszteség csökkenthető, ha a lencsét egy vékony magnéziumfluorid réteggel vonják be, mely a fényvisszatükröződést 0,5%-ra mérsékli. Egy átlagos lencserendszerben az endoszkóp distalis végén belépő fénynek a proximalis végén kilépő fény csak 20%-a. Természetesen fényveszteség még további kapcsolódási helyeken is előfordulhat.

A diagnosztikus (egyenes) endoszkópokban a lencserendszereket köpenyszerűen körülvevő száloptikai kötegek elemszáma a legnagyobb. Így adott külső átmérő mellett a fénytovábbítás a vizsgált területre a legjobb. A 0°-os endoszkóp képes a szervekről visszaverődő és a testüregekben létrejövő szórt fényből a legtöbbet az okulárhoz továbbítani, egyidejű nagy képélesség és széles látómező mellett.
A fixált (nem mozgó) endoszkóp segítségével a műtéti terület háttere (több behatolási pont esetén) is fixált, az alkalmazott eszközök egymáshoz és a műtéti területhez való viszonyítása a változatlan nagyítás miatt lényegesen könnyebb, a monitoron megjelenített műtéti terület köré "biztonsági zóna" vonható. Az operációs endoszkópok az optikai rendszerek folyamatos fejlődésekor, mint "melléktermékek" kerültek hasznosításra. A kép minőségét nem csökkentő miniatürizálás szabad területet hagyott az endoszkópban, lehetővé téve a munkacsatornán keresztül való operációs eszközök alkalmazását. Így jól használható lézerkiegészítővel, sterilizációkor, klipprakóval stb.
Hátrányai részben optikai, részben technikai természetűek. A továbbított fény mennyisége kevesebb, a lencserendszer megtöretéséből adódó (egyik változatban pl. kétszer 90°) nagyobb fényvesztése, a kép élességének romlása, a látótér beszűkülése szembeötlő a 0°-os optikával szemben.
Az endoszkóp-segédeszköz fixált kapcsolata miatt, az eszköz mozgatásakor folyamatosan változik a műtéti terület képe és a háttér is. Bizonyos esetekben a műszer alkalmazása lehetetlen, a megfogott képletet el kell engedni - pl. párásodás, szennyeződés esetén - más esetekben az endoszkóp és az eszköz ellentétesen mozog, így összetett eszközkezelés és képértelmezés hárul az operatőrre.
 

Fénykábel

A világítástechnológia fejlődését a sok koaxiális szálból álló száloptikai kábelek megjelenése kísérte. Az egyes szálak átmérője 10-26 m m között változik. Belső, nagy törésmutatójú kvarcmagjukat egy külső, alacsony törésmutatójú textil vagy egyéb anyag borítja. A látható fény (400-700 nanométer hullámhosszú) a szál proximalis végén lép be és sokszoros belső vissza-verődés után a distalis végén lép ki. A szálak közötti rést nem fényáteresztő anyag tölti ki. Az alacsony törésmutatójú burkoló és hézagkitöltő anyag a fényforrásból származó fény energiájának mintegy 30%-át hő formájában felveszi.
Nemrégiben egy új típusú, töltő és burkoló anyag nélküli fénykábelt fejlesztettek ki. A folyadék fénykábel fénytovábbító képessége a hagyományos száloptikás kábelekhez képest mintegy 70%-kal nagyobb.
A szálak kötegelése kétféleképpen történhet. Az inkoherens kötegek úgy készülnek, hogy a szálakat véletlenszerű elrendeződésben csomagolják össze és ez a nagy fényerősségű megvilágítást a kábel egész hosszában továbbítja. Ezek a rendszerek általában 1,5-2 m hosszúságúak. A koherens vagy orientált kötegezettség esetén a szálak elrendezése a kábel mindkét végén azonos. Ezért a mintegy százezer, egyenként 10 mm átmérőjű szálat tartalmazó kábel valódi képet továbbít fénypontok alakjában.
A száloptikás fénykábeleket gyakran meg kell vizsgálni, bekövetkezett-e bennük a fénytovábbító képességet csökkentő kiterjedt száltörés, amely a kábel végein megjelenő fekete pontoly segítségével ismerhető fel. Ez kifejezetten akkor látható, ha gyenge fényerőt használunk. A szálak proximalis, a fényforráshoz kapcsolódó végei a magas hőmérséklet hatására deformálódhatnak, szintetikus burkolóanyagaik az oxidációtól megbarnulhatnak. Így a továbbított fény kék színspektruma gyengén továbbítható és a vörös komponens szűkebb. Ez az oka a szervek barnás és sárgás árnyalatban való megjelenésének.
 

Fényforrás

Hosszú ideig az endoszkópia legfőbb akadályát a rossz megvilágítás jelentette, mert a vizsgált szervhez nem jutott elegendő mennyiségű fény, pedig alapvető fontosságú a hasüreg megvilágítása. Többféle spektrumú és intenzitású fényforrást alkalmaznak. A fény egy megfelelően felmelegített fényforrásból származik, aminek színe (hullámhossza) annak hőmérsékletével arányos. A hőmérséklet színképzésre gyakorolt hatását Kelvin-fokokban mérik. Magasabb Kelvin-fokú fényforrások magasabb frekvenciájú (kék) hullámokat tartalmaznak, ami világosabb és pontosabb képet eredményez. A fény hőmérsékletének csökkenésével a spektrum kékből pirosba fordul át és ez okozza a kép pirosas elszíneződését.
Az 1960-as évek közepéig az endoszkópos megvilágítást hagyományos izzókkal oldották meg. Teljesítményük 75 és 250 watt között változott, bár a nőgyógyászati endoszkópiéban a 150 watt alatti fényforrásokat általában nem alkalmazták. Az elektromos energia mintegy 97%-a ezekben az égőkben hővé alakul és csak mintegy 2-3%-ából lesz fény.
Napjainkban a nőgyógyászati endoszkópiában alkalmazott fényforrások 150-250 watt teljesítményű jód gőzzel működő (2800-3200 °K) vagy halogén-kvarc 150-250 watt teljesítményű (3200-3400 °K) izzókat tartalmaznak. Bár ezek a fényforrások olcsóbbak, viszonylag kevés kék fényt bocsátanak ki magukból és ezért nem alkalmasak megfelelő fénykép-dokumentáció készítésére.
Egy 150-300 wattos higany-halid (5600 °K) vagy egy 300 wattos xenongőzős (600-6600 °K) ívlámpa olyan fényt szolgáltat, amely nagymértékben tartalmaz kék színű látható fényt és ezért igen megfelelő fotódokumentáció készítéséhez.
Bár a fényforrás rendkívül meleg, a hő kis része kerül a kábelen továbbításra, s azt is nagyrészt a kábel elnyeli, az így keletkező fényt nevezik "hidegfény"-nek.
 

Veress-tű

A Veress-tű duplaüregű rugóval működő automatikus tű. Külső átmérője I,7-2,1 mm, hossza változó, 8-15 cm. A hasfalon áthaladó tű belső tompa betétét a szövetek ellenállása a tű belsejébe tolja vissza, így a tű éles, hegyes külső része akadálytalanul hatol a hasüregbe. Az ellenállás megszűnésekor a belső betét előrehalad és túlérve a tű hegyén, megakadályozza a hasüregi szervek sérülését.
Az alkalmazott tű ismerete azért fontos, hogy az operatőr helyesen tudja értelmezni az inszuffláció során mért hasűrön belüli nyomásértéket. A kisebb átmérő növeli az ellenállást, így magasabb az hasűrön belüli nyomás, vastagabb tű esetén a hatás ellentétes.
 

Trokár

Olyan eszköz, amely az optika, valamint a segédeszköz hasüregbe való juttatását teszi lehetővé. Két fő eleme van, a trokárnyárs és a trokárhüvely.
A trokárnyárs hossza, vastagsága, valamint hegyének kiképzése különböző lehet. Átlagos vastagságuk 5-25 mm, hosszúságuk 12,5-18,5 cm. Hegyének kiképzése lehet kúp vagy háromélű-piramidális alakú. Fontosságot a hasfalon való keresztülhatoláskor kap, ugyanis a kúp alakú trokárvég repesztett sebet hoz létre, alkalmazása nagyobb tolóerőt igényel, hasüregbe jutásakor mozgása felgyorsulhat, ezért könnyen sérülést okozhat. A háromélű-piramidális nyárs használatakor vágott seb jön létre, így kisebb tolóerő szükséges. Biztonságosan halad a hasfal rétegeiben, de azokat könnyebben roncsolhatja is.
A trokárnyárs belseje általában üreges azért, hogy a pneumoperitoneumba hatoláskor benne a gáz visszafelé áramolhasson. Az automata trokárnyárs műanyag védőhüvellyel van ellátva, a behatolás alatt a szöveti ellenállás miatt visszacsúszik, majd a hasüregbe jutáskor az ellenállás megszűnése miatt rugó hatására előrecsúszik a trokáron, a nyárs hegyes-éles végét eltakarva. A legmodernebb trokároknál maga a nyárs húzódik vissza az üregbe hatolás után.
A trokárhüvely szeleppel ellátott henger, mely a trokárnyárs, az optika, valamint a manipulációs eszközök hasüregbe juttatását, ill. a különböző szövetdarabok eltávolítását teszi lehetővé. Külső átmérője, hosszúsága többféle lehet, attól függően, hogy milyen célra készítették (5-25 mm, 11,5-17 cm).
A szelepszerkezet akadályozza meg a gáz távozását a hasüregből. A leggyakrabban alkalmazott szelep, melyet maga az operatőr működtet, a trombitaszelep. Rugós fémbetét, melynek ablaka a hüvely tengelyétől oldalra, tehát a tengelyre merőlegesen csúszva zárja a gáz útját. Az automata ún. billenő szelepet maga az eszköz nyitja meg előrehaladásakor, amelyik az eszköz eltávolítása után önműködően záródik.
A hüvely distalis vége oldalt többszörösen perforált, így az inszufflált gáz a hasüregbe juthat mielőtt elérné az optika distalis lencséjét, egyébként azt folyamatosan hűtve, kellemetlen párásodást hozna létre. A trokárhüvely hasüregből történő eltávolításakor pedig ezek a nyílások akadályozzák meg, hogy vákuumhatás jöjjön létre a hüvely végén, így elkerülve a cseplesz és a bél sérülését. A trokárhüvely oldalcsapja a folyamatos gázutánpótlást, esetenként az öblítést teszi lehetővé. Proximalis végükön gumigyűrű illeszkedik az optikára, valamint a manipulációs eszközökre, megakadályozva a gáz kiáramlását.

A trokárok jellemzői:

• Rozsdamentes acél
• Autoklávozható
• Ferde él: A ferde élű trokárhüvely egy finom és sérülésmentes behatolást tesz lehetővé


• Matt felület
• 4 különböző formájú heggyel kapható: háromélű, tompa, kúpos és excentrikus. A kúpos trokárhegy megakadályozza az izom és szövetek megsértése következtében létrejövő haemotomát (vérgyülem)
• Színkódok: Segítségükkel különböztethetők meg és ismerhetők fel a különböző méretek és hosszak
• Automatikus zárószelep, multifunkciós szelep, szilikonszelep:

• EndoTIP-system: EndoTIP-system segítségével egy új többszörhasználatos műszer optikailag kontrolált behatolását teszi lehetővé a hasüregbe.
• Elforgatható trokárfej: A trokárok egy új sorozata elforgatható fejű, így alternatív mozgást tesz lehetővé

Opti-trokár. Az eszköznek három jellegzetes része van: egy fényáteresztő hegy, egy üreges hüvelyszerű középső rész és egy optimális erőátvitelre tervezett speciális nyél. Ehhez kapcsolódik egy hagyományos laparoszkópos optika a hozzátartozó fényforrás, ill. videocsatlakozással, valamint egy megfelelő méretű, kereskedelmi forgalomban lévő trokárhüvely.
Az Opti-trokár hegyét különböző kemény, áttetsző optikailag homogén anyagból lehet készíteni. Legmegfelelőbb a műanyag, üveg, kvarc, zafír stb. lehet. Az eszköz hegyének alakja azonos a hagyományos fémhegy alakjával, amelyen három egymást szelő felület található 20°-kal a trokár hengerszerű testének tengelyéhez képest.
Az új trokárhegy prizmaszerű gúla alakja különleges optikai jelenségegyütteshez vezet. A három sík felület találkozási szögleteiből származó visszaverődések miatt egy, a hagyományos laparoszkópos képhez hasonló látvány csak a szövetekkel való direkt érintkezés során nyerhető. Az Opti-trokárral történő behatolás alatt azonban a hasfal különböző rétegei jól láthatók, és egyértelműen azonosíthatók a szóbanforgó szövetek eltérő jellegzetességei alapján. Amint az eszköz bejut a gázzal töltött hasüregbe, a trokár hegye fokozatosan elveszíti direkt kontaktusát a szövetekkel és az optikai rendszer egy sötét, éles vizuális kontrasztú képet ad.
Az Opti-trokár lehetséges előnyei: Az első laparoszkópos műtétek óta a trokár bevezetése egy vak és kockázatos eljárás volt és az maradt napjainkig is. Az idők során számos apró fejlesztés történt és lett a rutineszközök sajátossága a biztonság növelése érdekében, de az alapvető behatolási technika nem változott. Komoly szövődmények fordulnak elő újra és újra a megfelelő sebészi gyakorlat és tapasztalat ellenére is.
Ismeretes, hogy a traumás sérülések kisebb számban fordulnak elő a másodlagos behatolás során. Az elsődleges behatolási pontból történő direkt szemellenőrzés a sebésznek lehetőséget ad arra, hogy sokkal nagyobb fokú biztonsággal vezesse be a másodlagos trokárok éles hegyét.
Az Opti-trokár által elérhető direkt látásmód egy soha nem volt lehetőséget biztosít a laparoszkópos sebész számára, hogy folyamatosan figyelhesse a hasüregbe történő behatolást, már az elsődleges behatolási helyen is. A kezdeti klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy az éles trokárhegynek kb. egyharmada már bejutott a hasüregbe, mire a sebész a kezével is érzi a szöveti ellenállás csökkenését. A józan ész is azt diktálja, hogy előnyösebb, ha egy jól kontrollált szem-kéz koordináció vezeti a trokárt a hasüregi behatolás legkritikusabb első mozzanatakor. Amint a trokár megfelelő hasűrön belüli elhelyezkedéséről meggyőződhettünk, az Opti-trokár helyére tett laparoszkópos optikán keresztül a megszokott hasi látvánnyal folytatható a műtét.
Az Opti-trokár prototípusát több mint 150 alkalommal használták. A kezdeti tapasztalatok elég alapot adnak arra, hogy számos lehetséges előnyt soroljanak fel a hagyományos, vak trokárbevezetéssel szemben. Természetesen minden új módszer alkalmazhatóságának, az eszköz biztonságosságának és hatásosságának megítélésére klinikai tanulmány szükséges. E vizsgálatok már megkezdődtek. Várható, hogy az objektív tudományos adatok összegyűjtése és feldolgozása nyomán az Opti-trokárral végzett behatolás lesz az új standard technika.

• A hasfali rétegek direkt láthatóvá tétele
• Kontrollált szem-kéz koordináció lehetősége
• Fokozott vizuális biztonság
• Sikertelen behatolások (ismételt laparoszkópiák) számának csökkenése
• A fel nem ismert, trokár okozta sérülések számának csökkenése
• A direkt behatolás nagyobb biztonsága
• Távoli hasi szervek sérülésének csökkentése
• A nyitott laparoszkópia alternatív lehetősége
• Előnyös oktatási eszköz
• Lehetőség a behatolás videodokumentálására (orvosi-jogi védelem)

A pneumoperitoneum létrehozásához és fenntartásához gázadagoló műszerre van szükség. Kezdetben a pneumoperitoneumot a szabad levegő kézi befújásával hozták létre.
Ezt a műveletet napjainkra teljesen automatizálni lehetett. A műtéti biztonság szempontjából alapvető, hogy a hasűrön belüli nyomás, a gázáramlás sebessége, a felhasznált bármilyen gáz mennyisége folyamatosan ellenőrizhető legyen.
Az eszközből a betegbe áramoltatott gáz áramlási sebessége átlagosan 1 liter/perc. Ez a mennyiség elegendő a műszercsere kapcsán elvesztett gáz pótlására. Ha azonban a sebész szívó-öblítőt, vagy lézer füstelszívót használ, szükséges az elszívott gáz gyors pótlása, mely 6-9 liter/perc áramlási sebességgel jól pótolható, nem növelve a műtéti időt. Ahhoz, hogy a túltöltés elkerülhető és a vénás keringés zavartalan legyen, az hasűrön belüli nyomás nem lehet több 15-20 Hgmm-nél. Az inszufflátor ezt az értéket nem lépheti túl.
Bár az inszufflátor által mutatott-mért gázmennyiség nem azonos azzal a mennyiséggel, mely a beteg hasüregébe jutott, mégis jó mutató a sebésznek, hogy mennyi gázt használt.
Az újabb eszközök automatikusan képesek változtatni a gázáramlás sebességét az hasűrön belüli nyomásváltozásoknak megfelelően. A pnemnoperitoneum kialakítása alapvető lépése a laparoszkópos beavatkozásnak, ehhez leggyakrabban a C0₂-gáz használatos.
A C0₂-gáz gyors hashártyán keresztüli felszívódása, ereken belüli oldékonysága, gyors kiválasztódása azok a tulajdonságok, melyek biztonságossá és széles körben alkalmazhatóvá teszik. Nem táplálja az égést, jól használható elektromos sebészi beavatkozások mellett. Hátránya, hogy szívritmuszavar gyakrabban fordul elő alkalmazásakor, mint más gázok esetében.
Elsősorban diagnosztikus célból, lokális érzéstelenítéskor végzett laparoszkópos beavatkozásoknál használatos a nitrogénoxid gáz. Felszívódása zárt üregekből lassabb, oldékonysága gyengébb, mint a széndioxid gáznak. Táplálja az égést, ezzel megteremti a robbanás lehetőségét. Hashártya izgalmat nem okoz, ezért alkalmazása szűk körben mégis lehetséges.
 

Mechanikus eszközök

• Uterus elevátor (méh megemelő).Többféle lehetőség van az méh megemelésére.

• Szonda. A hasűrön belüli tompa szonda leggyakrabban centiméter beosztású jelöléssel használatos. Mivel a laparoszkóp a vizsgált szerv távolságától függően akár nagyíthatja is a képet, így a cm jelöléssel a méret jól becsülhető. Ha a beteg fektetése, forgatása nem biztosít kellő rátekintést a vizsgált szervre, akkor a tompa szonda sérülés nélkül segítheti a feltárást.

• Fogók ("csipeszek"). A szervek mobilizálásához kétágú, nem fogazott fogóra van szükség, aminek sérülés nélkül, megfelelő erővel kell tartania a képleteket. A szövet kicsúszása, ismételt megfogása traumatizáló hatású, elkerülhető, ha a fogó zárszerkezettel is el van látva. Előnyösen használhatók, ha csak tartófunkciójuk van, mert a beállított fogóerő folyamatos és állandó, így az operatőrnek felszabadulhat a keze. A tompa, zárszerkezet nélküli fogók jól használhatók tompa preparálásra, ér és egyéb képletek szétválasztására. Ezek az eszközök elektromos áramot (monopolária eszközök) is közvetíthetnek, ezáltal megalvaszthatják a beavatkozás során jelentkező kis pontszerű vérzéseket.

• Ollók. Számos olló létezik. Egyenes, kampós, hajlított, mikrofűrészes, tompa és hegyes. Lehet egyik vagy mindkét szára aktív. Ezek az eszközök kétkarú emelőként működnek, így a legnagyobb vágóerő az olló szárainak külső harmadán képződik.

• Szikék. Endoszkópos szikék használata korlátozott, hasonló funkciót biztosít az elektromos pontkoagulátor, más esetben az olló. Igen hasznos daganat eltávolításakor, különösen ha elektrokoaguláló egyenáramhoz kapcsolható.
• Tűk. A különböző vastagságú tűket lehet alkalmazni a laparoszkópos műtétek során. A 0,7 mm átmérőjű tű a szövetek infiltrációjára szolgál (POR-8). A vastag, 1,6 mm átmérőjű tű a különböző képletekből a bennék leszívására alkalmas.

• Szövetdarabolók. Nagy szövetdarabok laparoszkópos eltávolítása a hasüregből kellemetlen és időigényes is lehet. Ha a szövetet olyan darabokra lehet vágni, melyek nem nagyobbak, mint a behatolási nyílás átmérője, akkor a tároló hüvellyel rendelkező vágó eszköz (az ún. morcellátor) szintén hasznos lehet. Ez az eszköz jól használható szálas szövetek eltávolításaira, különösen az automata változata.

Elektromos eszközök

Általános, hogy az endoszkópos sebész ugyanolyan elektromos generátort használ, mint a hagyományos műtéti gyakorlat kapcsán. A fejlődés ezen a területen is újabb eszközök megjelenését hozta, újabb endoszkópos műtéti módokat teremtve.
Az elektrosebészethez alacsony frekvenciájú áram nem használható, mivel izomstimulációt s így akaratlan összehúzódást okoz. A generátorok a hálózati alacsony frekvenciájú áramot (50 Hz) nagy frekvenciájú 1000-100 000 Hz-es áramra transzformálják. A generátorok elkülönítésének alapját a nagyfrekvenciájú áram létrehozásának módja képezi.
A szikraközi generátorok 750 kHz frekvenciájú áramot hoznak létre, melyet leginkább koagulációra használnak. Hátránya, hogy az áram hajlamos "átugrani" a környező területre, a szomszédos szövetek sérülését okozva (kóboráram). A vakuumcsőgenerátorok csillapítatlan hullámtípust hoznak létre, melyek vágó hatása jó, szövetkoagulációs hatásuk csekély. A szilárd állapotú elektromos eszközök nagy frekvenciájú áramot hoznak létre 500-5000 kHz között, kimeneti feszültségük alacsony, mely lecsökkenti az áram más szövetekre való "ugrási" hajlamát, bár teljesen nem szűnteti meg.
A biztonságos elektrosebészet alapja, hogy képesek legyünk használni az áramot, mely előre meghatározott körön haladva jut a betegbe, majd vissza a generátorba. A tervezett úttól való bármilyen eltérés növeli a szövetek véletlen égésének lehetőségét.
A jelenleg használt két rendszer: a monopolaris és a bipolaris.

A monopolaris (földelt) rendszerben az elektrosebészi eszköz az aktív elektród a beteg szöveti elektrolitja, valamint a betegre csatolt lemez (mely összegyűjti és a generátorba visszajuttatja az áramot) alkotják az áramkört.

A bipoláris (szigetelt) rendszerben a betegbe juttatott áram egy szigetelt, de nem földelt szálon (általában az aktív elektródszál mellett, az eszközön belül) jut vissza a generátorba. Az áram csak az eszköz által közrefogott szöveti elektroliton halad keresztül, ezért ez a biztonságosabb. Áramelfolyás természetesen ebben az esetben is lehetséges, ha nagy teljesítményt alkalmaz a sebész. Azokon a szöveteken belül, ahol az elektromos hatás érvényesül, intenzív hő fejlődik, sejtben vízelvonást, valamint a sejt szétrobbanását okozva.
Szövettani vizsgálatokkal jól kimutatható összefüggés van a koagulációs technika típusa és a bomlási terület kiterjedése között, mely nem függ a sebész gyakorlottságától, hanem csak a szövetben létrejövő koagulációs hőmérséklettől és a koaguláció időtartamától.
Fontos, hogy a látható primer koagulációs terület és a szövetanalízisselmegállapított destrukciós (bomlasztási) zóna kiterjedése között definitív eltérés van.

A monopoláris magas frekvenciájú technika során a koagulálandó terület kiterjedése nem szabható meg, az áramnak a semleges elektród felé való terjedése során a szomszédos, esetenként távoli szervek égési sérülését okozhatja, miközben ún. másodrendű vezetőkőn, a szöveti elektrolitokon halad keresztül.

A bipoláris koaguláció során a koaguláció nagysága a bipoláris eszköz aktív felületétől függ, így a szövet kontrolláltan koagulálódik: a megragadott szövet, valamint a szomszédos szövet egy keskeny területe.

A nagyfrekvenciás elektromos energia hátrányait igyekszik elkerülni a termokoaguláció, mely a hőkoaguláció régi elvén alapul. 12 V gyengeárammal előre beállított (80-120°) hőfokkal történik a szöveti fehérjék denaturálása, anélkül, hogy a beteg testét elektromos energia terhelné. Hátránya a felmelegedési és a lehűlési idő relatív hosszúsága.
 

Szívó-öblítő eszköz

Operatív laparoszkópia során nélkülözhetetlen eszköz a szívó-öblítő. Központi egysége elektromos pumpa segítségével folyamatosan 180 Hgmm pozitív és 500 Hgmm negatív nyomást hoz létre. Vezetékek, valamint egy változtatható irányú szeleppel ezek a hatások érvényesíthetők a hasüregben. Öblítőfolyadékként testhőmérsékletű isotomiás oldatok használatosak.

Kiegészítő eszközök

Számos kiegészítő eszközre lehet szükség a hatásos endoszkópos sebészi működéshez.

• Tű-fonal kombinációk. Ma már a különböző tű-fonal kombinációk széles választéka áll rendelkezésre. Egyenes vagy hajlított (1/2 görbületű síléc alakú) gömbtű hagyományos vagy krómbevonatú coatgut, poliglactin(vicril), ill. polidiaxanon (PDS) fonallal ellátva, könnyen bevezethető a hasüregbe a 10-11 mm trokárhüvelyen, majd megfelelő nagyságú tűfogókkal a tervezett lekötés a hasüregen belüli vagy a hasüregen kívüli csomózás mellett elvégezhető.

• Hasfaltű. A hasfaltű a trokár behatolásakor keletkezett vérzés átöltő ellátására alkalmas eszköz. Alakja ugyanolyan, mint egy varrótű, csak nagyobb és vastagabb.

• Kapcsok. A Titán-kapocs (5 mm-8 mm-10 mm nagyságú) a váratlan vérzések gyors ellátását teszi lehetővé. Felhelyezésük változtatható állású vagy forgatható fejjel ellátott, nagy záróerőt közvetítő eszköz segítségével történik. A titán kapocs szilikonkaucsuk betéttel alkalmas olyan tartás leszorításra, melynek oldása a későbbiekben szükséges lehet. A felszívódó formája szintetikus polidioxan polimer, melyet 30 hét alatt dolgoz fel a szervezet.
• Trokárrögzítők. Esetenként igen jó szolgálatot tesznek a trokárrögzítők. Ezeket a különböző méretű trokárokra (5, 10, 11, 12, 15 mm) lehet felhelyezni, azok bevezetése előtt, majd a trokárok kívánt helyzetében azok fixálhatók a hasfalban a rögzítő megszorításával.

Ergonómikus multifunkciós markolat:

Megalapozott ergonómiai kritériumok alapján konstruált, és a műszer nyitás/zárásának, forgatásának, valamint vágás/koaguláció funkcióit egyesíti. Az új koncepció célja a kényelmes használat, a műszerek optimális érzékenység a legfontosabb funkcionális követelményekkel kiegészítve, amelyek a precíz és eredményes sebészeti munkához elengedhetetlen. Ergonómikus multifunkciós markolat fejlesztésénél optimális esetben a félig nyitott kéz belső felének térbeli viszonyát vették figyelembe. A markolat a kis-, gyűrűsujj által körbefogott, ezáltal stabilan tartható. A használati funkciók gyors és biztos elérésére nagy hangsúlyt fektettek. Az összes funkció ellenőrzése iránti optimális érzékenységet megtartották anélkül, hogy a fogás stabilitásának fenntartása csökkenne.
Minden elem ujjheggyel működtethető, így biztosítva a finom és biztos munkát. A műszer hossztengelye az alkar forgástengelyének meghosszabításában fekszik. A forgómozgás közvetlenül a műszer végére tevődik át, ami precíz munkát tesz lehetővé.
A cserélhető markolat három méretben biztosítja a műszer optimális fekvését a tenyérben.

A következő funkciókat lehet egy kéz ujjaival működtetni:

• Nyitás/zárás
• Pihenőfunkció
• A nyél 360° -os forgatása
• Nagyfrekvenciás vágás/koaguláció

• Az alkar forgatásának közvetlen átvitele a műszerre
• Az összes funkció egy kézzel kivitelezhető a kéz pozíciójának megváltoztatása nélkül
• Egyedi alkalmazkodás a fogás méretéhez a cserélhető burkolat segítségével
• A sterilizáláshoz és tisztításhoz egyszerűen szétszedhető
• Teljes mértékben autoklávozható

Az endoszkópos eszközök különböző markolatai fémből:
 
 

 Gömb markolat:

Ez a markolat kényelmesen fekszik a sebész félig nyitott tenyerében. A markolat elülső részét a hüvelyk-, mutató-, középső- és gyűrűsujj szorítja, így a szorítóerő megnőtt; A markolat hátsó részére mért nyomás a pofarész újbóli nyitásához vezet. Az ergonómikus kialakítás a fáradtság tünetének csökkenését eredményezi. Ezenkívül a műszerforgatása könnyebbé vált, mert csuklómozgás elkerülésének következtében a forgó mozgás az üres kézben könnyen kivitelezhető.
 

Ceruza markolat:

Ez a kialakítás lehetővé teszi a sebésznek, hogy a markolat és a műszerszár hossztengelye által bezárt szöget úgy változtassa, hogy a mindenkori operációs lépések egyedi kívánalmait és követelményeit megtartsa. Az ergonómikus kar segítségével az említett szög a műszerrel való munka közben bármikor kényelmesen változtatható. A gömb markolathoz hasonlóan a markolat elülső részére gyakorolt erőhatással a pofarész zárható.