A zaj azoknak a hangoknak az összessége, amelyek együtt kellemetlenül és fárasztóan hatnak az ember közérzetére, és bizonyos feltételek között egészségkárosodást, leggyakrabban halláscsökkenést idéznek elõ. Becslések szerint az emberek csaknem negyede szenved a zaj miatt. A zaj miatt bekövetkezõ nagyothallás a leggyakoribb foglalkozási betegségek közé tartozik. A zaj nemcsak sok ember munkatevékenységét kíséri végig, hanem szabad idejét is. Az emberi szervezet ugyanakkor a zajhullámokkal szemben kevés védelmet tud nyújtani a hallószerveknek. Ellentétben a fénnyel, amely a természetben is viszonylag nagy ingadozásokat mutat, amelyhez a szem kitûnõen tud igazodni, a természetben nem ismertek a különbözõ sajtoló és alakító szerszámok, a fûnyírók és lökhajtásos repülõk zajai és ennek megfelelõen nincs is megfelelõ alkalmazkodó mechanizmus. A természetben a nagy zaj általában katasztrófák esetén és a legnagyobb életveszélyeknél jelentkezik, ezek ha úgy tetszik, az egyes ember életében igencsak ritkák. A zajnak a leküzdése a munkahelyeken különösen fontos feladat. Ennek már el kell kezdõdnie a különbözõ feldolgozó gépek konstrukciójának, a gyártandó termékeknek, a térbeli környezetnek a kialakításánál és a foglalkoztatottak helyes viselkedésének a megtanításánál.
A zaj zavaró, károsító hatását a hangok fizikai paraméterei, az ember fizikai és pszichikai adottságai együttesen határozzák meg. A hallásérzetet leginkább befolyásoló tényezõk: az adott helyiség általános zajszintje, a hang periódusos (szabályos) vagy rendszertelen (szabálytalan) jellege; a hang várható vagy elõre nem várt volta; gyakorisága; a hang magassága; a hallószerv állapota. Az emberi fül az 1000 és 4000 Hz közötti hangokra fokozottabban érzékeny. E határok között a legalacsonyabb a hallás-, a legmagasabb a fájdalomküszöb. E frekvenciahatárokon belüli zaj esetén meg kell vizsgálni a beszéd érthetõségét is.
A zaj sok tevékenység végzésének gyakori kísérõjelensége, amely fõként a mûszaki-technológiai folyamatból ered. A munkahelyeken a legnagyobb zajforrások többnyire az egyes energiaellátó (kompresszor, generátor) és szellõztetõ berendezések.
Bármely tevékenység tervezése során nem elég csak arra törekedni, hogy a zaj az egészségi károsodást hallásromlást) okozó, hatóságilag elõírt szint alatt legyen, hanem a pszichológiai megfontolásokra is figyelemmel kell lenni. A zajszintnek olyannak kell lennie, hogy ne nehezítse az ember figyelemkoncentrálását, hogy ne idegesítse, és hogy elég alacsony szintû legyen ahhoz, hogy az emberek beszélgetni tudjanak egymással. Ha ez utóbbi nem teljesül, az különösen a csoportos munkavégzést akadályozza. Ebbõl következik az is, hogy a különbözõ munkaszervezeti formák közötti választást a berendezések okozta zajszint is lényegesen befolyásolja, ha azt teljesen megszüntetni vagy csökkenteni nem tudjuk.
 A zaj csökkentése érdekében a legjobb megoldás, ha magát a zajforrást küszöböljük ki, de kielégítõ megoldást jelenthetnek a különbözõ szerkezeti változtatások (pl. léghûtés helyett vízhûtés alkalmazása), vagy csökkenthetjük a zajt úgy is, hogy megakadályozzuk a terjedését hangszigeteléssel (hangelnyelõ burkolatok, válaszfalak telepítésével). Ha ezekre nincsen lehetõség, akkor vagy a zajos térben való tartózkodást kell csökkenteni, vagy jó minõségû védõeszközökrõl kell gondoskodni. (Például a frissítõket kiszolgáló automaták mellett ott vannak a fülvédõ vattákat adagoló automaták is.) Ezenkívül a dolgozók részére biztosítani kell csendes, illetve a munkahelynél kevésbé zajos pihenõhelyiségeket is.

Zajjal kapcsolatos alapfogalmak