Ha valamely tevékenység végzése közben a világítás nem megfelelõ, a szem izomzata idõ elõtt kifárad. Túlzott igénybevétel esetén a szem elfáradása nem korlátozódik csupán a müködtetõ izmokra, hanem fokozatosan átterjed a környezõ izomzatra is. A szem elfáradása után fejfájás, idegesség, majd teljes szellemi és fizikai elfáradás jelentkezik, amely a teljesítmény leromlásában is megnyilvánul.

A szem idõ elõtti elfáradásának és egyben a teljesítménycsökkenésének elsõdleges okai:

    - a gyenge megvilágítás,
    - a túlzott fénysûrûség, amely káprázást okoz,
    - a túlzottan nagy kontraszthatás,
    - a nem megfelelõ színellentét a tevékenység tárgya, eszköze és a környezete között.

Mindezek alapján könnyen belátható, hogy mind az ember maximális teljesítménye, mind pedig a kényelme azt követeli meg, hogy a megvilágítás kialakításában nagyfokú változatosságnak kell érvényesülnie. Ezek közül kiemeljük a fényerõsség, valamint a szín- és árnyékviszonyok fontosságát a tárgyak nagyság- és távolságbecslése és megkülönböztethetõsége érdekében. Fontos alapelv, hogy a fény a tárgyra, így pl. a munkavégzés helyére irányuljon, míg a környezõ felületek kevesebb, de elégséges megvilágítást kapjanak.
A megvilágítással kapcsolatos objektív, pl, munkavégzési követelményeket és az egyéni igényeket legrugalmasabban kielégítõ megoldás az, ha a világítótestek fényét és irányát az érintettek maguk szabályozhatják, illetve módosíthatják. Elõ kell tehát segíteni azt, hogy az emberek saját megvílágítási körülményeiket minél inkább befolyásolhassák.
A munkatevékenységek nagy része mesterséges környezetben, épületekben történik. A mesterséges megvilágítás ugyan nappallá változtatja az ablak nélküli helyiségekben az éjszakát, és az éjszakaí munka világosban végezhetõ, ugyanakkor a megvilágítás mindig ugyanolyan, és nem változik sem a nap állásával, sem pedig az évszakok változásával. Minél kevesebb természetes fény kerül a munkahelyekre, annál inkább jellemzõ ez a helyzet annak összes következményével együtt.
A fõ kérdés az, hogy hogyan lehetséges ezeket a mesterséges világítással gyakran együtt járó hátrányos tényezõket a fények és a színek tudatos alkalmazásával csökkenteni és a természetes környezethez hasonló munkafeltételeket teremteni. Ezen túlmenõen olyan megvilágítási viszonyokat kell teremteni, amelyek az adott látási feladatnak megfelelnek.
 

A világítás terminológiája

A megvilágítási szint: az a fénymennyiség, ami a felületre esik és lux (metrikus) és foot-candles (angol) –ban mérik.
10 lux = 1 foot-candles
Fényesség: kibocsátott fény mennyiségének vagy a felületrõl visszatükrözõdött fény mérése. Mértékegysége: candle/nm.
Visszatükrözõdés: a fénynek a felületrõl való visszatükrözõdésének a mérése. Egy fehér lap visszatükrözõdése 80-90%, míg fekete lapé közel nulla.
Fénysûrûség: ezt a világítóeszközökre alkalmazzák, mint pl.: lámpák, reflektorok, stb.
Kontraszt: két terület közötti fénysûrûség különbségét jelenti.

A tudomány négy világítási tényezõ ellenõrzését tartja szükségesnek:

- Fény mennyisége
- Élesség
- Tükrözõdés
- Csillogás
 
 

A kialakításra vonatkozó javaslatok

Az embereknek a munkahelyen való jó fizikai és pszichikai közérzetét a következõ megvilágítási tényezõk befolyásolhatják lényegesen:
    - a megvilágítás erõssége,
    - a fényesség eloszlása (ez a megvilágítás sûrûségeloszlása),
    - a vakítás, illetve a visszatükrözõdés,
    - a fény iránya és az árnyéka,
    - a fény színe és a színvisszaadás.
Az idevágó szakirodalom szerint az elfáradás mértéke függ a megvilágítás erõsségétõl, a növekvõ megvilágításerõsség mellett a teljesítmény növekszik és a balesetek száma csökken, illetve a selejt kisebb arányt képvisel, és ily módon javul a végzett tevékenység minõsége. Az alábbiakban megtalálható, hogyan lehetséges olyan kellemes megvilágítási viszonyokat teremteni, amelyek a szem számára könnyebb feladatot jelentenek, mert csökkentik a fáradtság jelenségeit, és amelyek javíthatják a tevékenység végrehajtása során a jó áttekinthetõséget.

A megvilágítás erõssége

A ábrán látható, hogy az idõsebb embereknek a fényigénye nagyobb, mint a fiataloké. Minél nagyobb mértékû az általános megvilágítás, annál kisebb ez a különbség.
Egy adott teljesítményszint eléréséhez és a fáradtság, valamint a hibák elkerüléséhez olyan sémát fejlesztettek ki, amelyben a különbözõ látással kapcsolatos feladatoknak három döntõ kritériumát egyértelmû kapcsolatba állították egymással (azonos idõtartamra vonatkoztatva). Ezek a kritériumok a kontraszt, az objektum nagysága - a látástávolságra vonatkoztatva - és a megvilágítás erõssége. A szükséges megvilágítási erõsség az objektum nagyságából adódik. A diagramból látható, hogy kisebb tárgyak esetén, amelyeknek csekélyebb a kontrasztja, viszonylag nagyobb világítás-erõsségekre van szükség. Minél nehezebb a látási feladat, minél kisebbek a részletek és minél csekélyebbek a kontraszt, annál inkább növelni kell a megvilágítás erõsségét. Sebészeti operációknál pl. - ahol mindezek a feltételek fennállnak - ennek megfelelõen 5000 Lx vagy még e feletti megvilágítás erõsségekre van szükség.

A megvilágítási sûrûség eloszlása (kontrasztlvilágosság megoszlása)

Jelenlegi uralkodó vélemények szerint a munkahelyen a következõ kontrasztok átlépése nem célszerû:
    - a tárgy és a munkafelület között 3:1 - a tárgy és a környezete között 10:1
    - a fényforrás és a környezete között 20:1.
A megvilágítási sûrûség különbségei lehetõleg ne legyenek túl nagyok, azért, hogy a szem alkalmazkodás következtében ne kényszerüljön túl nehéz feladatra. Amennyiben például egy 0,2 reflexiós értékû sötét asztallapon 300 luxnál fehér papírnál a reflexió mértéke 0,9 értéket jelez, ez esetben nagyon különbözõ megvilágítási sûrûség arány adódik. A kontraszt túl nagy (4,5:1), és ez csupán világosabb asztallap alkalmazásával csökkenthetõ. A megvilágítási sûrûség eloszlása különösen problematikus lehet pl. a CAD (számítógéppel támogatott tervézés) munkahelyeken. Ezeknél különbözõ papírrajzokat kell az asztallapon olvasni és egyidejûleg a képernyõn lévõ rajzokat feldolgozni. A képernyõ tartalmának felismerése a viszonylag sötét környezõ világítás esetében könnyebb, mint a világos háttér esetében. A papírrajzoknál ez fordítva van. A képernyõs munkahelyek megvilágításánál éppen e különbözõ követelmények miatt jelentõs nehézségek jelentkeznek. Megfelelõen méretezett környezetvilágítás mellett a speciálísan árnyékolt munkahelyi világítások meglehetõsen nagy tervezési és kialakítási ráfordítást igényelnek.
 

Fényigény az életkor függvényében különbözõ megvilágítási erõsségeknél	A megvilágítás erõssége, az objektum nagysága és a kontraszt	Káprázás és fényvisszaverõdés

A káprázás és a reflexió

Káprázásról akkor beszélhetünk, ha a fényforrások fénye vagy a tükrözõdõ felületekbõl a fény a szembe jut. A szembe jutó szórt fény átkerül a szem kötõhártyájára, rávetül annak képére, és csökkenti annak kontrasztját. A vakítással szembeni érzékenység a kor elõrehaladtával növekszik.
A tevékenységi feltételek kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a világítótestek révén közvetlenül ne kerüljön fény a szembe. Például a képernyõs munkahely esetében meg kell próbálni megakadályozni azt, hogy a környezeti világításnak egy fénynyalábja, mint reflexió (fényvisszaverõdés) jelenjen meg a monitor felületén. A világos ruházat, a világos asztallapok, a tükrözõdõ válaszfalak vagy ablakok a kedvezõtlen monitorelhelyezés esetén visszatükrözõdnek a képernyõn és emiatt jelentõsen megnehezítik a látási feladat ellátását.

A fény iránya és az árnyékoltság

A plasztikus látáshoz a környezet helyes érzékelése érdekében fényre és árnyékra van szükség. A fény és az árnyék nagyon fontos az érzékelés szempontjából. Minél szórtabb a világítás, minél kevésbé irányult a fény, annál nehézkesebb a térbeli érzékelés. Eltünnek a felület egyenetlenségek, hogyha például a napot eltakarják a felhõk, és emiatt veszíti el sok síelõ a tájékozádási képességét. Egy adott irányból való erõteljes fénybeesés (például ablak) segítségével jön létre a megfelelõ árnyékképzõdés. Az erõsen kötegelt fényben (sugárzás esetében) olyan mély árnyékok képzõdnek, amelyek a tájékozódás szempontjából fontos tárgyak egy részét elfedik, és íly módon balesetveszélyt jelentenek.

A fény színe és a színvisszaadás

A fény színe jelentõs befolyást gyakorol a térérzésre, A túl hideg fény barátságtalan, túlságosan rideg, technikai. A színes fényforrások megnehezítik a különbözõ színminták és a színkülönbségek megkülönböztetését. A legjobb színvisszaadási értéket azok a világítótestek adják, amelyeknek a folyamatos színképe a nap fényéhez hasonlít.
 
 

Fénytechnikai fogalmak
 
 
 

Vissza

Kezdõlap

Elõre