Amikor a klímáról van szó, sokan csupán a hõmérsékletre gondolnak. Egy helyiségben a klímát azonban négy tényezõ együttesen határozza meg. Ezek a következõk:
    - a levegõ hõmérséklete,
    - a levegõ páratartalma,
    - a levegõ mozgása,
    - a sugárzás útján megvalósuló hõcsere.
Ezek közül elsõsorban a hõmérséklet a meghatározó tényezõ, míg a másik három csak módosító szerepet játszik. Az a klímaérték, amelynél az ember kellemesen érzi magát, egyénenként különbözõ, és az elõzõekben felsorolt tényezõkön kívül nagymértékben függ a végzett tevékenység jellegétõl (pl. ülõ vagy álló helyzetben végzett kézi munka, szellemi tevékenység vagy nehéz fizikai munka) és az egyes emberek fizikai és pszichikai adottságától, illetve érzékenységétõl is. Kerülni kell az egyidejû hõhatás melletti nagy .izomerõt igénylõ mozdulatokat. Mûszaki intézkedésekkel biztosítani kell a helyiségek huzatmentes szellõzését és a sugárzó hõ elleni megfelelõ védelmet.
Ha ezekre a megelõzõ intézkedésekre nincs lehetõség, és így a klimatikus viszonyok az egészségügyi elõírások által megszabott határokon kívül esnek, akkor a klímahatások expozíciós idejét kell csökkenteni, pl. idõszakonkénti megszakításokkal (pihenésekkel). A hõhatások elleni védelmet különleges védõeszközökkel és védõruhákkal is biztosítani lehet. A klímakérdések megoldása a specialisták feladata.

Az irodai levegõztetõ rendszerek gyakran egységesek, és nem igazíthatóak a dolgozók igényeihez.
A számítógépes állomások, a fénymásolók és egyéb hõtermelõ berendezések növelik az irodák hõmérsékletét.

Az irodai dolgozók hatékonyságát lehet növelni az alábbiakkal:

    - az árnyékolástechnikát megfelelõen alkalmazva, a napfény útját kontrollálva
    - helyesen öltözködni az irodai viszonyokhoz
    - ventillátor használatával, illetve légkondícionálóval növelve a levegõ áramlását.