A fényáram
A fényáram mértékegysége a lumen (Lm), amely a fényforrás teljesítményét mutatja. Például a 100 wattos izzólámpa fényértéke mintegy 1350 Lm, a 2000 wattos halogén fémgõzlámpáé pedig 190 ezer Lm.
A megvilágitás erõssége
A megvilágítás-erõsség annak a mértéke, hogy egy adott felületre mennyi fény jut. Mértékegysége a lux (Lx). Az átlagos megvílágítás erõssége egy adott felületnél az egy felületegységre jutó fényáram. Mérése egy luxméternek nevezett mûszerrel vertikális és horizontális irányból történik. A megvilágítás erõssége a fényforrástól való távolság négyzetével csökken. Például az íróasztalra esõ fényerõsségnek a végzett tevékenységtõl függõen kb. 400 és 1000 Lx közé kell esnie.
A fényerõ
A fénykibocsátás mértéke egy adott irányban. Mértékegysége a candela (Cd). A fényforrások általánosságban a térben nem egyenletesen bocsátják ki a fényüket. Ezért a lámpagyártók a lámpatípusaikhoz fényerõ-megoszlási görbéket szoktak mellékelni. A szabadon égõ 100 W os villany-körte fénye maximálisan 100 Cd, egy 2000 W os halogén fénygõz-lámpáé mindazonáltal több mint 200 000 Cd lehet.
A fény sûrûsége
A fény sûrûsége
a megvilágítás mértékére
utal, amelyet a szem érzékel egy adott felületen.
Mérték-egysége Cd/m2. A fény
sûrûsége a fényerõ egy adott
területre vonatkoztatva. Mivel a fény sûrûsége
nehezen mérhetõ
és számítható,
a gyakorlatban ezért rendszerint a megvilágítás
erõsségét szokták megadni. Az adott
felületre vonatkoztatva a reflexió mértéke
kapcsolatba hozható a fény sûrûségével.
A reflexió mértéke
A reflexió mértéke,
amelyet %-ban adnak meg, a beesõ és a visszaverõdõ
fény arányát határozza meg. A fehér
papír kb. 85-90 %-os reflexiós fokkal rendelkezik.
A munkahelyiségek kialakításánál
a következõ reflexiós értékeket
ajánlják:
a mennyezetnél
80-90 %
a falaknál
40-60%
a bútoroknál
25-45 %
a gépeknél
30-50 %
a padló
20-40 %.
A kontraszt
A kontraszt a megvílágítási sûrûségnek és a szomszédos felületeknek az arányát tükrözi. Azonos megvilágítási erõsség mellett a szomszédos felületek reflexiós fokának hányadosával határozható meg.
Zajjal kapcsolatos alapfogalmak
Zaj
Zajként érzékeljük
azokat a hanghullámokat, amelyek zavaróan, terhelõen
és kellemetlenül hatnak, és az egészséget
károsan befolyásolhatják. A zaj hatása
az emberekre kellemetlen, terhelõ érzésben
és a hallás objektívan kimutatható
csökkenésében mutatkozik meg. Ezek lényegében
a következõ tényezõktõl függnek:
- a hangnyomástól,
- a frekvenciától,
- a hatás
idõtartamától,
- valamint
a zajhullám idõbeni lefutásától.
A frekvencia
A frekvencia egy adott hanghullámnak a hangfekvését, illetve a hangmagasságát adja meg. Mértékegysége a Hz. A felnõtt ember hallása 16 és 16 000 Hz közötti intervallumban van. A különbözõ hanghullámjelenségeket frekvenciaelemzések segítségével frekvenciasávokra lehet felbontani. Az emberi fül a frekvenciákban bekövetkezett ugyanakkora változást különbözõképpen érzékeli az alacsonyabb (mély hangok), illetve a magasabb frekvenciáknál. Így például 100 és 200 Hz között kisebb különbséget tudunk érzékelni, mint 2000 és 2100 Hz között.
Hangnyomás
A hangnyomás azt az erõt adja meg egy területegységre vonatkoztatva, amely az atmoszféra sûrûségének ingadozása révén keletkezik a hanghullám hatására. Mértékegysége a N/nm. A hangintenzitás a hangnyomás négyzetével arányos.
A hangintenzitás
A hangintenzitás azt a teljesítményt adja meg, amely ahhoz szükséges, hogy a zajforrás mechanikai rezgéseit elõidézzék. Mértékegysége a W/nm. A hanghullámok teljesítményét általában nem lehet közvetlenül mérni, csak azokat, amelyek egy meghatározott felületi elemre kerülnek.
A zajnyomásszint
A mindenkori uralkodó zajhullám nyomását az egyezményes hangnyomásküszöbre vonatkoztatják, logaritmizálják és a 20-as vagy a 10-es faktorral szorozzák. Mértékegysége a dB.
| Vissza |
|